A legtöbb kisgyerek életében 21 hónapos korban jön el a bilire szoktatás ideje, ekkor kezdik próbálgatni a szülők a biliztetést. 21 hónapos korra alakul ki a gyermekek ideg- és izomrendszere, ekkorra lesz annyira fejlett, hogy érzékelje, hogy wc-re kell menni, vissza tudja tartani. Ekkor kezdhető meg az igazi bilire szoktatás. Persze sok gyermek már korábban is intézheti a dolgokat a bilibe, de ez nem tudatos ürítés, hanem reflex-szerű.

A bilire szoktatás kapcsán nagyon fontos a szülő részéről a pozitív hozzáállás, az, hogy a gyermeknek önbizalmat adjon ehhez a dologhoz. Nagyon fontos, hogy dicsérjük a gyermeket, még akkor is, ha nem történik semmi a bilibe. Már az is hatalmas teljesítmény, hogy egyáltalán meg tud ülni a gyermek a bilin néhány percig.
Tehát a bilire szoktatás ne legyen teljesítményorientált. Evvel nagyon kedvét szeghetjük a kicsinek. A bilire szoktatás kapcsán tehát ne keltsünk semmiféle feszültséget a gyermek számára, ne kényszerítsük olyan teljesítményre, amely meghaladja a fejlettségi szintjét.

Ma már egyre jellemzőbb az, hogy a gyermekek csak 3 éves koruk körül lesznek szobatiszták. Hiába próbálják a szülők korábban a bilire szoktatást. Nem sikerül hamarabb. Közre játszhatnak ebben talán a mai kényelmes pelenkák.
Viszont jellemző az, hogy azok a gyermekek, akik 3 éves koruk körül lesznek szobatiszták, azoknál a bilire szoktatás folyamata ebben a korba sokkal gyorsabban lezajlik. Hihetetlenül hangzik, de sok esetben nem tart tovább egy hétnél. Sőt sok esetben már nem is a bilire szoknak a gyermekek, hanem wc-re (szűkítővel).
Úgyhogy kedves szülők, senki ne siessen a bilire szoktatással kapcsolatban, mert esetleg árthatnak is vele. Türelemmel meg kell várni, hogy a gyermek megérjen rá. Ne legyen kényszer a gyermeknek a bilire szoktatás.

Az óvodába szoktatás során az első nap komoly megpróbáltatás a gyermekünk részéről, illetve a kísérő szülő részéről is. Nagyon ritka az, ha az óvodába szoktatás problémamentes egy gyermeknél. Sok gyermek sír, szorítja édesanyja kezét, nem akar menni játszani, nem akar ismerkedni. Ez természetes jelenség. Alapvetően jó az, ha a gyermek sír, amikor az anyukája otthagyja az óvodában, mert ez a szülőhöz való ragaszkodást jelenti, ám az óvodába szoktatás menetét nehezíti. Természetesen az, ha egy gyermek nem sír az anyukája után, az nem azt jelenti, hogy nem ragaszkodik hozzá.
Az óvodába szoktatás másik nagy problémája az, hogy a gyermek nem azzal játszhat, amivel akar és nem azt csinálhat, amit akar. Ez sokszor síráshoz vezethet. A rend, a rendszer megtanulása az óvodába szoktatás időszaka alatt többnyire kialakul.
Az óvodába szoktatás általában egy hetet vesz igénybe, de ez személyenként eltérő lehet. Ha az óvónő úgy ítéli meg, hogy tovább kell tartson az óvodába szoktatás, akkor erre van lehetőség, és az is lehetséges, hogy az alkalmazkodóbb gyerekek óvodába szoktatási ideje lerövidüljön.
Két-három napig azért jó, ha a szülő több órát is eltölt az óvodában. Ez a szülő szempontjából is jó, hiszen láthatja, hogy gyermeke jó helyen van, biztonságban van, biztonsággal rábízhatja gyermekét az óvónőkre.
Az óvodába szoktatás elején a legtöbb gyermek azt éli át, hogy ha az anyukája otthagyja, akkor az örökre történik. Tudatosítani kell a gyermekben azt, hogy csak néhány órát tölt el az óvodában, és biztosan érte fog menni valaki, és hazahozza. Ezt segíti, ha reggel elválásnál puszit adunk, elmondjuk a gyermeknek, hogy jövünk érte, és elbúcsúzunk. Evvel a ceremóniával átadjuk a gyermeket az óvónőknek. Hazamenetel előtt pedig az óvónő átadja a gyermeket, elbúcsúzik tőle.
Az óvodába szoktatás gördülékenyebbé válhat, ha a gyermeket már az óvoda időszaka előtt alkalmanként gyermekcsoportba visszük.